1.
Kisírt szemeid vörös égitestek,
könnyeid forró, sós meteorok.
Egyformák vagyunk, ártatlan fegyencek,
egyformák, mint a kényszerzubbonyok.
2.
Anyajegyek, szeplők.
Újra anyajegyek.
Újra szeplők.
Csak egy lassú, megbocsáthatatlan ölelésre vágyom,
gőzölgő, puha vállgödrök kisírható
karácsonyára,
istenek előtti csendre.
3.
Itt még ártatlan a beton,
ártatlanok a kövek, a rések.
Én nem állhatok a kiáltozók közé.
Egyre jobban vágyom vissza a földhöz,
a madarak ítélőszéke
olvassa fejemre maradék csillagaimat.
4.
Talán a gyilkosok. Talán ők se.
Lélegzet torkolattüze a szádon.
Egyedül vagyunk, mintha senki se.
… mintha már senki se tartana számon.
5.
Mintha
álmodtunk volna már hasonlót.
Mintha most is álmodnánk.
Hosszan nézzük egymást.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.13. @ 21:53 :: Csillag Tamás
