Darabos Gábor : Cigarettázó a szívfájdalomról

Száll a füst lassan, áthatja ereim.

Éneklem halkan, nem érdekel senkit.

Gondolkodó pálca az időt megállítja.

A szívhez is eljut, a bomlást gyorsítja.

 

Száll a füst lassan, útjába semmi nem áll.

Hasít teret, időt, a tudattal égbe száll.

Könnyeimen át, pedig minden felgyorsul.

Rohan a világ, feje tetejére fordul.

 

Száll a füst lassan, én csak éneklem halkan.

Nézem ahogy a füsttel elszáll a dallam.

Magamat hallgatom, hogy magamat halljam.

Szállnék én is, de egy helyben ragadtam.

 

Amit halkan énekelt: Barrington Levy – Black Roses

Legutóbbi módosítás: 2012.11.11. @ 18:37 :: Darabos Gábor
Szerző Darabos Gábor 7 Írás
Huszonkettő vagyok. Nagyjából 3 éve írogatok, próbálkozom versekkel. "Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet." - Hamvas Béla "Mindenkinek joga van a saját őrültségéhez!" - Salvador Dalí