Itt hagysz…
Nem is nézel rám,
ha mégis megpillantalak
ködös éjszakán…
Fáj a tudat…
Mar az élet medre.
Nem csoda, ha kínoz,
így, savval telve…
Örökre ébren lenni…
Lidérces a valóság…
Sokkal több lenne
rémálomban a jóság…
Szúrós reggelre
az éj leple eloszlik…
S mi maradt szívemben,
az még ma szertefoszlik…
Álmatlan az álom,
egyre csak azt várom,
mikor látlak újra majd
a fagyos éjszakákon…
Nem fog hátravetni
kínzó fájdalom…
Marjon ezernyi seb,
én akkor is tudatom…
Ha kell, erőszakkal
török oda eléd…
Lelki szemeimmel
mosolygok majd beléd…
Legutóbbi módosítás: 2012.11.11. @ 11:12 :: Furuglyás René
