Grin Sándorné : Illanó

Nyomtatás

Szó sem volt tavaszról.

Egy megtévedt szellő

menedéket keresett,

ruhám alá bújt.

Majd jött a nyár.

Forróságával

lemeztelenített,

útjában felperzselt reményt,

hitet.

Az ősz már töviskabátban táncoltatott.

Kerengő dervisként

pörögtem. Dalolva

hullott a vér. Dongtak

szivárványos döglegyek.

Vágyom a telet.

Érzéketlenné fagyott

Hókirálynő leszek.

Hermelin palástban alszom.

Az életet halálba álmodom.

Fehér leszek.

Jéghideg.