Kép forrás: deviantart.com
Fények játszadoznak álmán huncutul, és nézem
kedves arcát, szemét, mely titkokra zárt tavam.
Nyugodt mosollyal pihen ?sz-délutáni fényben
– elmondanám mit érzek, de nincsen rá szavam –
A biztonság, hogy érzem szívének dobbanását
ha nem is érem b?rét, de még érinthetem,
s mikor titokban rám les, szemének csillogását
prizmaként gy?jti össze bolond, dacos szívem.
A jelenléte éltet, t?lem akármit kérhet,
ha engedi az élet, én biztos megteszem.
Bársonyba vonja lelkem, t?zbe borítja szívem
ahogy érte égek – soha meg nem köszönhetem!
