Apánk hordott egyenként
Nyoszolyának venyigét,
Egy szál széna, egy szál szalma,
Így készült a fészek alja.
Verejtéke hullott sűrűn,
Amíg otthonunk felépült.
Fészekalja melegében
Anyánk oltalmazó teste
Idegen szemektől óvott,
S álmodott nekünk jó sorsot.
Álmait dalába szőtte,
Ez volt az ő drága kincse,
Örökségül hagyta reánk,
A világ legszebb madárdalát.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.23. @ 06:49 :: M.Simon Katalin