Kövekbe vésett történelmünk,
Fukar kézzel bánt veled a fény,
Árnyékát arcodba vágva suhant
Kevélyen más tájak felé.
Zord viharoknak álltad ostromát,
S mi gyűlt benned, a tapasztalat,
Pórusaidban őrizve mélyen
A mának örökség maradt.
Csatolmány: Fotó- M. Adrian
Legutóbbi módosítás: 2012.11.12. @ 21:39 :: M.Simon Katalin
