Marthi Anna : Legszebb rossz

 

kihámozni elpityeredésbe csomagolt halálközeli állapotból

étlenséget fogadni meg utálni azt amit nem is írt bele

félreértés harag nélkül szeret pedig jól állna mégse

magát szapulja mert azt már megérti önismeretből kiülte

a kétéves egyetemi szintű menedéket

remeteségét a börtönközeli szűk négyzetmétert

szerencsére ismerem őt

jó fej cukor nélküli olajbogyót kér mikulásra

persze csak az örök rettenet után

mikor már újra fogyasztani tud némi szellemit

lelki gondolattörmeléket és versbe kéri mint

legszebb rosszat a mindenkit szeretni-bizalom értékelést

vizsgadrukk-képpen elfelejt minden helyzetképet

Legutóbbi módosítás: 2012.11.22. @ 08:34 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak