P. Tóth Irén : Átkozott éj

 

Csend van megint.

Gyilkosok csendje.

Csak ezt ne, Istenem!

Csak ezt ne!

 

Kint átkot mormol a sötét,

szörnyeket szül az éjszaka,

édesből így lesz mostoha,

és mostohából bestia.

 

Isten, ha te így szeretsz,

szeresd a kegyetleneket!

Hagyd a gyengéket, a jókat,

hátha lesz számukra holnap…

 

Csend van megint.

Döbbenet csendje.

Vérszomjas világ

prédára lesve vár…

 

És megint csend lesz.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.24. @ 18:18 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.