Egy karnyújtás,
és elérem a telet.
Egyre hidegebb van,
de itt bent, meleg.
Nézem, ahogy a szélben
levélszőnyeg lebben,
majd szél sodorja
egyre sebesebben,
tiltakozik a vágy,
hogy kiüljek a padra,
ezerszer jobb volna,
ha a nyár maradna!
Gyűlölöm a telet,
jégkabátba bújtat,
dérvirág takarja
deres homlokunkat.
Megáll tér, idő,
már a Föld se forog,
didergő lelkekben
félelem csámborog,
beférkőzik oda
hol nincs keresnivalója –
csontokba költözik
a halál talpnyalója.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.04. @ 21:35 :: P. Tóth Irén
