Azt mondja az öreg tót,
amikor ő kicsi vót,
a szerelem sohse fájt,
ha szorult is, ki-be járt.
Bólogat az ősz flamand,
“Százéves a tökharang !”
Mégis úgy húzza-vonja,
mint a pap a templomba’!
Arra int az öreg kopt:
“Azt a mókust meg ne fogd,
amék’ nem tud danolni,
se fazekat súrolni !”
Pillogat az öreg dán,
“Ágasvillám nem adnám
bagóért sem csepűért,
se hamis szeretőért !”
Dörmögi a vén szlovén:
“Kancát ugrasszon a mén!
Ki más után lődörög,
kinézik a csődörök !”
Hunyorít a vén cigány,
“Fiú, leány mindahány
szaprodjék mint a nyúl,
megtart, ha akar az Úr.
Pöfékel az ősz magyar:
“Tudja Isten, mit akar…
Magot őriz – szellemet,
aranyszívű lelkeket.”
Hallgat, s köhint egy zsidó,
szakállán akad a szó…
Könyvet forgat, kabbalát
s behúzza az ablakát.
Gubbaszt, várja a nyarat,
százszor számlál aranyat
kirekesztve mind a Fényt,
– s lap-súlyra mér költeményt.
2012
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Pásztor Attila - Atyla
