népdalra
Sem fűszál nem rezdül,
sem rigó nem hallik,
az én Gyöngy Ilonám
más kezére hajlik.
Más kezére hajtja
mind a két orcáját,
más kezéből kapta
gyöngyös bokrétáját.
Más kezére adták
egy véka aranyér’,
egy véka ezüstér’,
nem a szerelemér’.
Hajnalba’ ha fürdik,
aranyhaját mossa,
igazgyöngyöt hullat
öles patakokba.
Három igazgyöngyöt
magam is fölszedtem,
három közül kettő
könyű a szememben.
Három igaz gyöngyöt
magam is fölszedem,
a maradék egy itt
árvul a szívemben.
Verje meg az Isten,
kinek arany ára
többet ér mint a Nap
aranyló sugára.
Verje meg az Isten,
veretlen ne hagyja,
ki a más szerelmét
sárba tiporhatja.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Pásztor Attila - Atyla
