Pásztor Attila - Atyla : Hajnali vendég

Nyomtatás

Sűrül az éj, fogy a halk szó,

sajdul a test – csupa fájás,

csöndes a könny, de patakzó – 

terhes a lánykori áldás.

Magzat a mennyei Hírrel

útravalót hoz a Mába,

víz hidegére ha sír fel,

fektetik anyja hasára…

Angyali kéz melegétől

szunnyad a csöpp, kicsi vendég,

őrzi a glória s fénykör,

zárul a százezer emlék.

Gólyamadár suhogásra

száz ima száll menedékül,

rebben a mécs pisze lángja

s hajnali ég tava kékül.