Rongyos időknek
szőttese száll,
rojtja kibomlik,
csöndes a táj.
Nap heve fékez
bősze vihart,
tó szeme gyűrűz
békazsivajt.
Csöndbe hajítva
cikkan a fény,
György hegye tűnik
s tócsa vizén
feslik az égbolt,
loccsan a sár…
kúszik az égre a
hétszinü vár.
Nádirigók dala
szól, viszi szél,
messzi harangot
kongat a dél.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.11. @ 11:15 :: Pásztor Attila - Atyla