Miért térdelek én
a te sírod előtt,
gránit oldalára
miért a te neved
karcolták be előbb,
miért haldoklik már
a japán akácfa,
mely – mondják –
a földrengést
rezzenetlen állja,
pusztulnak lombjaim,
sűrül az ősz bennem,
lázas s kimerült lett
eltorzult testem,
bőrömbe ivódott
májfolt a fájdalom,
mosollyal kendőzöm,
leplezni akarom,
ám múmiád billogja
itt sistereg rajta,
mindig kivillan
mert avar-sminkkel
hiába takartam.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.04. @ 20:00 :: Péter Erika