Hol van a tegnapi álom,
mindig a holnap a vágya,
közte feszítek az ágyon,
izzad a paplan, a párna.
Nincs aki öltene öltönyt,
álom a vágy szedi széjjel –
hol vagyok – én ha vagyok – mondd.
Nincs meg a van, ami volt már –
sem nem a lesz, ami ellett –
megvan a múlt, a jöv? már,
s nincs meg a van, ami szerte.
Megvan a semmi, de nincs: van.