epikát nekik,
itt-ott beledugva orruk a lírába,
mint kutyáét, hogy be ne csinálna;
a többi már az állaté, hogy igényli-e,
szobatiszta lesz-e és unalmas – mindegy.
lírát nekik,
tömény sorokat, hogy szálljon a fejükbe,
nem sorra, többre fizetnek itten,
egész élet kell fedezetnek, s az is kevés,
nem elég érezni, de más megérezze.
drámát nekik,
helyezked? néz?ket színpadra lök?t,
nincs hova bújni, a sorba állasz,
küls? és bels? földindulásban l?dörögsz,
rohansz, üvöltesz? a végire leráznak.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.23. @ 18:43 :: Petz György