jaj, szemem, mióta siratlak;
de mikor jobban láttam még
– akkor is pontatlan –
magamat mindig beleláttam,
s nem jött az együttérzés,
ahogy kellett volna –
Kafka falusi orvosa:
odafekv?, betegség-átvev?;
mert hányszor haltam volna,
és teremteni nem tudok –
árnyéka a költészet csupán,
hiába poeoi (lehet, nem is így írják,
de) a szóban ott lenne a teremtés,
szinte isteni – de mennyi a felel?sség benne?
– nem is teremtés: magyarázat, semmi több:
kifordított isten – nálam az ige,
túl sok is – de nem a valóság,
néha túl tömény, hogy élni lehessen: meg-
emberelem magam – ha szólok,
díszt keresek, legalább tetszet?s
legyen szavakban némaságom;
mert az igaz szó – valóság,
és nincsen szüksége szavakra.
jaj, szemem, sírnak a vakok is.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.30. @ 18:11 :: Petz György