Esküszöm, nekem nem tetszik, bármit írhatsz.
Mert te írod, nem én – élményeidnek foglya –
mit is mondhatnál, mi úgy érne, mint téged.
Én a magamét – lélegzetem, zeném szerint,
mi neked más – és visszafelé mit eddig mondtam.
Foglyok vagyunk és képzelet – (a) valóság er?sebb,
gyöngék vagyunk bevallani, hát képzelünk,
és elkövetjük olykor: mondjuk is, mert kell,
de nem neked, mégcsak nem is neki, akinek
kamaszként véltem írni egykor – csak úgy,
hogy mondva legyen, belekapaszkodva képbe,
egy önhergelt, hisztérikus mutatványba, esetleg
bölcselkedésbe; miközben szégyenl?sen takarom,
ide ne nézz, míg kész nem lesz – aztán már mindegy.
Bármit írhatsz, tetszik nekem a nagyja: az ötlet,
a vágy, hogy szólni akarna, mi kibeszélve meghal.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.24. @ 22:33 :: Petz György