Ameddig élek, érzem hiányod.
Örökké emésztem magam ezért.
Leheletnyi szerelemre vágyok,
feloldozásra bűnös percekért,
hogy jólessen az árnyhűs ölmeleg,
örömtitkok, parányik, zümmögők,
ha jössz s a távolság megtelik veled
álmodozón az őszi delelőn.
Nem kell kérnem, hogy maradj, lobogjál.
Bennem élsz, mert mindig bennem voltál
vágyaim tört tükörjátékaként.
Én az első, s utolsó menedék,
mentsvárad leszek.Nyitva az ajtóm
s óvni foglak magamnak, magamtól.
(Kép: Keleti Jenő – Féltés)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Seres László
