Míg a tollam fogni tudom,
gondolatok fénye árad.
Kinyílik a szív,
hív, befogad.
Repít, visz.
Megérinti az égígérő fákat.
Mindennap újra
élni tanul.
Míg a tollam fogni tudom,
hagyom, hogy engem is leírjon
vérrel verejtékkel.
Legyen kézjegy majd a síron,
láthatatlan, nem érdem.
Megkövülten, amit elértem.
Csak a szívem feleltetem
s tudom, válasz nélkül hagy
ha a tollat elengedem.
Csendben, észrevétlen.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.25. @ 19:34 :: Seres László