Seres László : Szívtelenül

 

Már csak a pohár hív

egy-két koccintásra
egyedül magamért

– látod a szívem is

kiteszem érted –
meghalok egy kicsit

legbelül s várom

hogy hozzám visszatalálj

 

Ülök vele

révetegen ketten nélküled
vagy veled hárman

nézem hogy folyik szét

bíborvörös vérem

áldozatként érted
a kristálypohárban

s hogy válik bennem

újra vérré a bor

míg megérkezel
s átesek néhány

 

Vérátömlesztésen

 

 

(Kép: Gudorics Vera: Az életi kör)

 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.28. @ 09:38 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.