A távolságot szűk utak hordozzák
fogyó holdkaréjként, ami még maradt.
Úgy mérek minden pillanatot hozzád
egy tenyérnyi csendben,gyémánt ég alatt,
mint csillagjárást fényévben, hogy ragyogj.
Repíts tovább Napvitorlám,nem számít
néhány ezer év, amíg veled vagyok,
ha eljutunk a halhatatlanságig.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.08. @ 20:24 :: Seres László