Magányos évek alatt szűkült az idő,
majd eljött a pillanat.
Felkelt a Nap, hogy számtalan
holnap múljon.
Betanult csöndbe vágyott
egy-egy bandukoló reggelünk.
Nem kell naptalan álom,
s lélektelen harapásod sem,
a kopár zenédet rég nem hiszem,
és hamis meztelenséged árnyát.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.25. @ 17:29 :: Serfőző Attila
