Illusztráció: negis_art képe
Valami nagy-nagy hallgatás
telepedett a szívemre.
Ami öröm volt benne, ősz
messzire vitte, hulló levél
útján széllel szállt libegve.
Ebben a poros, régi, megunt,
halódó csendben nincs helyem.
Hangom kopott, biceg a szó.
Latolgatom, hogy lenne jó.
Emlékeket, ha idéznék:
nyitott szemmel, csukott szemmel,
bársony-finom érintéssel…
Legutóbbi módosítás: 2012.11.20. @ 14:28 :: Sonkoly Éva