Sonkoly Éva : Hallgatás

Illusztráció: negis_art képe

 

Valami nagy-nagy hallgatás

telepedett a szívemre.

Ami öröm volt benne, ősz

messzire vitte, hulló levél

útján széllel szállt libegve.

 

 

Ebben a poros, régi, megunt,

halódó csendben nincs helyem.

Hangom kopott, biceg a szó.

Latolgatom, hogy lenne jó.

Emlékeket, ha idéznék:

nyitott szemmel, csukott szemmel,

bársony-finom érintéssel…

 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.20. @ 14:28 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"