“Ébredj;
bontsd ki az éj kormolt fátylait”
Testvérem lásd behegedt
a körénk feszül? tér
összes sorssebe Bennük,
és arcukban lélegzetünkr?l
tisztul a Fagy…
“Álmodj;
felébred lassan az Id?”
és pelyhes fellegeket fésül szét a szél
kivetett fürtös percek kockája perdül…
Otthonukká növünk.?!
“Néha úgy hiszem
játszik csak énvelem…”
és teveled a Lét hogy nevessünk;
még opálos hétköznapok
közül is kirántja szívünk
“De álmodom
hogy egy napon karcsú szárnyunk…”
majd nem töri le a Vég(zet)
és csak Tavasz lesz … és az utak összeérnek
és íriszük(n)ben meghal a Tél… végleg.
/ Áthallás D. Gy. – Az éjszaka légiói-ból cím? írása nyomán… /
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:04 :: Adminguru
