Szürkével festettem boldog reggelt.
Asztmára szedett sóhajok.
Macska mosolyára fagyott a tejfel,
A hold tavában lusta csónakok.
A szív ibrikben kevés hajszesz.
húzzunk bele, vagy meghalok.
nekifeszül a napnak a pajszer,
felhajtom, hátha ott lakom,
csak eddig nem jutott eszembe.
Születési amnézia, rendellenesség,
hogy nem tetszik ez a mostani rend,
az a puszta nyers anyagi szenvtelenség,
egy kiló hús felfújva emberi méretre.
Apró luftballon szemek, számok,
az sem segít, hogy téged is csak képzellek.
hogy nem vagy, és a semmire várok.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.18. @ 21:30 :: Szendrői Csaba
