nézem a rögzített pillanatot:
Švejk fejét simogatom
őszülő hajjal a csehországi
fotón; turisták kedvtelésére
ültették oda, s már mióta szolgál
az obsitos katona! még él?
bolondok öröme-vigasza.
irigylem őt. már festik hajamat,
de leszek-e valaha viaszba öntött
bábfigura, kibe futóbolondok
karolnak, lencsevégre kapva,
hogy mutogassák, nézzétek,
én ott is voltam, ismertem őt,
mint az Eiffel-tornyot vagy a
Trevi-kutat, a Buckingham-palotát,
sőt e Téli-t is; ne sorold tovább!
átrohantad az életet, élményt,
boldogságot hajtva, csak magadat
nem láttad szemből, mint én
az őszülő hajammal…
