*
Minden este zajos álmom,
valaki jár a padláson.
Futkározik fürge lába,
jobbra-balra táncot járva.
Asztal tetejére állok,
seprűnyéllel odavágok.
– Legyen fenn csend, hagyják abba!
Fejem hajtsam nyugalomra.
Ím, ezek az ördögfattyak,
hangomra lám nem hallgatnak.
Nincsen békém, álmom lopva,
mintha jól megvertek volna.
Mondják rám: – Vajk, hogy nézel ki,
megint elkezdtél zülleni?
– Nem ittam már ünnep óta!
Jót sem aludtam azóta.
Gondolkodtam, ím mit tegyek,
gyújtsam fel a padlásteret?
A tűz gyorsan rendet rakna,
csak úgy házam nem maradna.
Kitaláltam! Az eszközöm:
a padlásra felköltözöm!
Most asszonyom kopogtat át,
alulról, mert unja magát.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.01. @ 17:04 :: Thököly Vajk