Csálé présház böfög mustszagot,
víg pálinka forr, a méz ragad,
ezüst pókháló, öreg fagott,
kertek hasa éretten dagad.
Belecsimpaszkodva a ködbe,
b?röm alá kúszik a bánat
jót és rosszat borítva össze,
szél ráz levél fosztotta ágat.
A vak sors a régi, jó haver
torkomon áll és hetykén tegez,
az életem aléltan hever,
az ?sz szikéje gyógyít-sebez.
Elfolyik a természet vére,
az ?sz az id? erébe metsz,
készül egy szép téli estére,
ott velem álmot alvó lehetsz.
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:05 :: Adminguru