Elképzelem azt a fátyolszürke napot,mikor éles sikollyal réved az arc,megfélemlített állapotábanutat keres, de nem talál,mert magába temette a halál.Az a nap nekem túl egyszer? lesz,másnak rom és s?r? imádság,keser? kétségbeesésés elalélt némaság.Akkor nem lesz több mosoly,nem lesz bátorságés ölek közt megnyugvó öröm sem,mert ahogy a fény kihuny,sötétség vetül majd keserven.Nagy hiábavalóság lesz,emlékek vad történései,mit elme fel nem foghatmit bágyadtság vágya nem uralhat.A léter?tlenül tart majd felettehalotti tort,s a lehunyt szemeknem csillannak többé,téboly teszi a semmit ?rültté.Úrrá lesz rajta a tajtékzó közöny,s a kérdések, a néma könny„miértek” alázottjai.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.16. @ 16:34 :: Válóczy Szilvia
"Lélekkel hallgassatok,
szívvel gondolkodjatok,
Istenben éljetek!"
"Csak kérj és higgy abban, hogy megkapod!"
"A lélek nem lát, de ezen az érzésen keresztül ragadja meg az igazság ereje. Azután az igazság lépésről-lépésre megközelíti a lelket, míg végül felkelti benne a szellemi látás képességét. Az egyik embernél rövidebb, a másiknál talán hosszabb ideig tart; de türelemmel és kitartással mindenki célhoz jut, mert ha a fizikai vakság nem is mindig gyógyítható, szellemi szeme mindenkinek felnyitható, csak idő kérdése, mikor nyílik meg." (Rudolf Steiner)
www.valoczyszilvia.extra.hu
