Táncos gondolat csúszik a porban,
Foltosan leng a merengő régen,
Ezer fonott lanthúrral aratta
Volt virágságot rozsdaszíntelen.
Régi zöldülés, színek pompája,
Szellőfuvallat, tücskök és méhek,
Zenélik, immár dongó búgásban
Halált becéz?n, időrácsból nézve.
Virágemlékkel, kottázat nélkül
Még önnönmagában valami peng.
Bíborba, csengőn szívekben belül,
Múltszirmok szármuzsikája dereng.
Sárga pacává szakadt egységrúd,
Szellőn át, lazán, már dermedtségben,
Rőtlő rendrakása gomolygón elbújt,
Lépéselőnnyel magához képest.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.03. @ 19:58 :: Boér Péter Pál