Élősködő vagyok, mint a fagyöngy… 🙁 Egyedül már élni sem tudok…
Gyűlölöm, hogy egymagam megélni nem tudok!
Gyűlölöm, hogy ily’ veszettül elveszett vagyok!
Gyűlölöm, hogy álmaim sosem lazítanak,
s éjszakákon át hamis világba rántanak!
Reggelente – bár reményem egybekél velem,
gyűlölöm – ha gyűl’ a gond – elengedé kezem!
Mit sem ér az élet így, nem is ragaszkodom –
Nem leszek tovább teher: fagyöngy az ágakon…
Legutóbbi módosítás: 2012.12.13. @ 10:54 :: Czirják Jolán
