Úgy kezdődött, mint egy hollywoodi mese. Mint egy olyan szerelmi történet, mint amilyent magunk is szívesen átélnénk. A tények valóságosak. Mindenki fantáziáját megragadta, legyen bár kicsi, vagy nagy, gyerek, serdülőkorú, háziasszony, takarítónő, vállalti igazgató, házastárs, szerető, nagyszülő, fajtól, vallástól, világnézettől független, hiszen egyedül csak a szerelem számít.
Szóval, két idegen a repülőn, az ülésen egymás mellé kerül. Lorena Párizsba tart egy hivatali ügyben, március 7-én, cégének partnerei várják, akikkel már hat éve együtt dolgozik. A két ember szóba áll egymással. A beszélgetés magától folydogál, érdekesnek bizonyul, és a repülés végéig tart. Független, életvidám harmincasnak mutatkozik be Lorena, aki vonzódik az állatokhoz, és sokat tartózkodik a szabadban. Ő egy szeretetreméltó, hívő, érzékeny nő, hisz a szerelemben és a hűségben, és kitűnő háziasszony. A férfi nagyjából vele egyidős, szabadgondolkozó, és saját szavai szerint autodidakta, aki azért utazik néhány hónapra Párizsba, hogy tökéletesítse francia nyelvtudását, melyet magától tanult meg, és persze azért is, hogy jobban elmélyedjen a francia kultúrában. „Werde, der du bist!” („Légy, aki vagy!”), idézi Nietzschét németül. Hosszasan fejtegette saját lehetőségeit és jövendőbeli teveit, melyek tág teret nyitnak saját szellemi képességei előtt. Egész úton beszélgettek, tréfálkoztak, nevetgéltek.
Ez után a találkozás után még fél év elteltével sem tudta a nő a fejéből kiverni a hátrafésült hosszú hajú fiatalembert, a drapp vászon nadrágjában, aki a repülőn mellette ült. A facebookon vadászatott indított, hogy találjon rá szerelmére — erről az újságnak így nyilatkozott: „Már akkor felfigyeltem rá, amikor a duty free üzletében kézkrémet vásároltam. Éppen előttem állt a sorban, és egy üveg whiskyt vásárolt. A gépen mindenki oda ülhetett, ahova akart, nem voltak számozott helyek, ő mellettem foglalt helyet, lehet nem is véletlenül. Talán ő is észrevett, és megtetszettem neki. Úgy látszik, sajnos túlságosan tartózkodó voltam, és nem kértem el a telefonszámát, ő pedig azt hihette, hogy foglalt vagyok. Pedig már tíz éve facér vagyok, és mostanáig nem is gondoltam komoly kapcsolatra. Azt gondoltam, ha jelentkezik az igazi, jön az anélkül, hogy bármit is tennék. Majd a sors eldönt mindent. Elvarázsolt engem ez a férfi, az ő humoros modorával, őszinte mosolyával. Az életről vallott okos és mély véleményével. Nincs olyan pillanat, hogy ne gondolnék rá. Nem tudom, folytatnánk-e, ha ismét összetalálkozunk, de szeretném újra látni, és vele lenni valameddig. Ezért kezdtem keresni a facebookon, és nyitottam egy blogot, amibe naponta írok egy keveset — bár sokak szerint túl keveset —, arról, hogyan látom én, és hogyan képzelem, mi történne, ha mégis szerencsém lenne ismét összefutni vele. Minden tetszik nekem benne, tetszik, ahogy éli az életet, ahogy kiveszi belőle a részét.”
Rövidesen Lorena lett a szokatlan szerelmi történetek főtémája. A számtalan telefonnak köszönhetően, melyek az általa föllelkesített rádióhallgatóktól érkeztek, meghívást kapott egy talk-showra. Ezen elsőt még sok-sok követte. A hisztériáig fokozódott a lelkesedés ez iránt a különleges lény iránt, akinek nincsenek különleges igényei, nincs kifestve, kövérke, szokatlanul szerény, és mégis közszereplő lett. A férfi a repülőről még egy év múlva sem adott magáról semmilyen életjelt sem, pedig Lorena továbbra is kereste. A blogja megtelt egyre mélyebb és szentimentálisabb tartalommal. Milliónyi fiatal lány azonosulni tudott vele, idézték a szavait, a tetteit, és bátorították. Egy idő múlva Lorena lefogyott mondván: egyrészt, mert „sokkolt a látvány a televízióban, hogy milyen kövér vagyok”, másrészt a külseje rovására tett rosszindulatú megjegyzések miatt. Azért megjegyezte, hogy ennél többet nem tesz személyisége megváltoztatása érdekében. Hű szeretne maradni önmagához. De hát, végül csak befestette a haját, mert a következő showban platinaszőkén jelent meg, amiért is nagyon sok bókot kapott.
Időközben egy bulvárlap leleplezte, hogy a múltban, a sikereit megelőzően, egy visszahúzódó személy volt, barátok nélkül, és soha nem kapott senkitől meghívást sehova. Valahogy nem jött össze neki semmiféle társadalmi kapcsolat, és szinte láthatatlanul élt. Ha valakivel megismerkedett, az azonnal el is felejtette. Édesanyja is azt mesélte, hogy soha sem voltak barátai, szerelmei, ezért is maradt szűz mostanáig. Lorena mindent elkövetett, hogy tessék, de erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak. Senki se hívta fel és senki sem akart másodszor is találkozni vele. Ez a kívülről megnyilvánuló elszigeteltség oda vezetett, hogy próbálja egyedül lefoglalnia magát. Egyedül járt moziba, színházba, nyaralni. És mindig egyedül tért haza.
Ez lehetett a legvalószínűbb oka, hogy a férfi a repülőről nem jelentkezett, bármennyire is óhajtotta a hölgy. Biztosan azonnal elfelejtette, az arcára sem emlékezett már, ahogyan ez annyiszor megesett másokkal is. Biztosan ez Lorena tragédiája, hogy azonnal elfelejtik. Akár nézheti is a fiatalember a műsort, és fogalma sincs róla, hogy ő a megidézett. Nem lehetetlen, hogy nem képes ráismerni Lorenára, mert azóta zsírleszívása volt, karcsúsítás miatt kioperáltatta az alsó bordáit, átműtette az orrát, ajkait feltöltette, valamint kicsit az állát és az arcát is. A szemöldökét is megváltoztatta. Nem bírja látni sem — mondta —, milyen rettenetesen néz ki a képernyőn, s ráadásul jönnek az email-ek, melyek leszólják az alakja miatt, a facebookra feltett képei sem tetszenek. Ezért volt szükséges ezeket az intézkedéseket megtennie. Most jól mutat a képeken, szinte olyan, mint amilyennek kell lennie. A csúf kiskacsából pompás hattyú lett és ragyogó — a szó igazi értelmében. Költségeit bőven tudta fedezni a tiszteletdíjakból, amit a talk-showkért kapott, valamint a rádiós és más nyilvános szereplésekért, hiszen milliónyi embert megmozgatott. Kezdeti munkahelyét már rég otthagyta.
Sokan kezdték később támadni, és megkérdőjelezték a férfi létét, mondván, hogy talán csak egy egyedülálló nő fantazmagóriája, aki képtelen tartós kapcsolatot kialakítani. Egyáltalán mi az igazság? Hogy létezik, hogy ennyi népszerűsítés és nyilvánosság dacára nem jelentkezett, és nem jelentette ki: „igen, én voltam ott a gépen, és örvendek az újabb találkozásnak”. Fennáll annak a lehetősége is, hogy a férfi időközben egy balesetben elhunyt, vagy nős, ki tudja hány gyerekkel. Esetleg nem is „kereste helyét a világban”, vagy éveket töltött Indiában, miután pénzé tette itthon a házát, vagy egy nagy nehezen csúcsra jutott jazz zenekarban játszott, vagy akár Eric Clapton mellett volt back-singer, vagy elindult megmászni a Mount Everest-et, de visszafordult, mert a legjobb barátja a karjai közt halt meg.
A konkurens csatorna meghívott egy pszichiátert, aki megmagyarázta, mindenkiben él a vágy, hogy más legyen, és kitaláljon magának egy nemlétező személyiséget, ezáltal szabadulva meg az unalmas mindennapoktól. Mindenki elképzel magának egy ragyogó alteregót, hogy érdekesebbnek, s vonzóbbnak tűnjék. Egész életrajzot szőnek e köré az elérhetetlen szuper-én köré. Ami pedig a sokat emlegetett férfi meséjét illeti, több mint bizonyos, hogy hamis. Különösen, ha tekintetbe vesszük a felnagyított történeteket, amikkel a férfiak szokták a nőket kábítani, hogy az ágyukba bújhassanak.
Mégis, miért nem jelentkezik az a férfi? Attól tart, hogy nyilvánosság előtt nevetség tárgya lesz? Szégyenlős? Rejtőzik a saját hazugságai elől?
Melyikük hazudik? A nő, vagy a férfi? Ki a hazug?
Lorena sikerei második évének a végén mindenre fény derült. Egy újság felfedezett egy megvesztegethető alkalmazottat annál a repülőtársaságnál, amelyikkel annak idején Lorena Párizsba repült. Nagy volt az utas-lista ára ugyan, de sokak szerint megérte. A bejelentés bombaként hatott, s a nézettség rekordot döntött. A nézők a képernyők előtt tolongtak, hogy ismerjék meg Lorenáról az igazat. Még azok is, aki már rég megunták televíziós kitárulkozását, és akiknek sértette a fülét a sok nevetséges állítás, akik keményen kijelentették, hogy ez a nő nem normális és pszichiátriai kezelésre szorul. A tény, amit kiderített az újság, s amit egy népszerű televíziós csatorna is átvett, végtelenül egyszerű volt. Egyikük sem hazudott. Akármilyen különösnek tűnt a történet, akármilyen erőltetettnek, és giccsesnek, nem csaltak az érintettek. Megtalálták a férfit, aki visszatért Franciaországból, és egy barátja házában húzta meg magát. Mindenben igazolta a történetet, elismerte, hogy neki is megtetszett Lorena, és sokat gondolt rá a találkozásuk után. És hogy nem véletlenül foglalt helyett mellette. Tetszett neki az egyszerűsége és a viselkedése. Amit ezután mondott, meglepett mindenkit. Tudomást szerzett a dologról és kapcsolatba léptek. Ez mindjárt azután történt, hogy a hölgy lefogyott. A találkozás több mint kínosra sikerült. Lorena rettegett attól, hogy felfedezik a férfi társaságában, és ezért nagyon távolságtartóan viselkedett. Végül kezet nyújtott neki és megkérte, soha senkinek ne említse a találkozásukat.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: dr Bige Szabolcs-
