dr Kocsi Katalin : Adj időt!

Sírhantnyi csend ül szívemen,
Senki nem ébresztett csókkal,
Félig terített asztalon remeg
Kezem, hisz nincs kinek adjon
Napot indító, lágyan felemel?
Szeretetet.
Csak ballagok a révedt tájban,
Emlékoszlopok néznek utánam.
Keresztutakat keresek neked,
Hogy túléld még a földönfutó
Emlékezetet.
Vesd be f?maggal a k?szírteket,
Hogy ne is kelljen beváltanod
Fel sem lobbant szerelmedet,
A nekem sosem tett ígéretet,
Mely enyém lett, akkor is ha
Nem tudatosult benned  – 
Az engem óvó
Szereteted!
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:02 :: Adminguru
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.