Ködben úszik pirult arcod…
Az igazak álmát alszod.
Fenn a fellegekben járva,
nem gondolsz a csúf világra.
Mást fogalmaz meg a lelked,
jött magától, nem kerested.
Mintha természetes lenne
életünknek mi a terve…
De vajon mit is álmodhatsz?
Boldogságért mit áldozhatsz?
Láthatnám csak szemed héját,
tudnám amin mostan mész át…
Nem akarom rémet álmodj,
baj már itt is várhat rád sok.
Melléd ülök, mint álom őr.
Kezem rólad gondot söpör…
S ha megérkezik a reggel,
Őrjárattal úgy tűnök el.
Felébredsz és minden fehér;
havat hoz a Göncölszekér…
Roppan a hó talpad alatt,
indul a nap percek alatt.
S a körforgás vége felé,
ismét ülök ágyad mellé.
Aludhatsz már, csak jó álom
törhet rád amíg az őrt állom.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.14. @ 06:48 :: Furuglyás René
