Szürkületi órán
csendben ég a gyertya…
Ócska kis papírra
karistol a penna.
Nehezül a fennlét,
az álom kergeté…
Kapukat döngetve
húzna ágyam felé.
Hol van már a sok hó?
Mind az égbe párlott.
Ünnep sem uralja
a terhelt világot…
Mégis kis szobámba
beszökhet az ünnep…
Vannak még csodák is,
virágozhat jókedv.
Végül megjelentél,
leszálltál az égből.
Nem tudom még éned,
nem látok a fénytől.
Most szemembe nézel,
meg vagyok igézve…
Követlek bárhová
angyal teremtménye…
Legutóbbi módosítás: 2012.12.30. @ 09:08 :: Furuglyás René
