Lágy női hús szövetpalotája bűvöl,
Hölgyszivet rejtő ékes, kupolás mecset,
Bontatlan tökély árad e pazar műből,
Melyhez nem lehet hű sem véső, sem ecset.
Gazdag templom, mely az Életet szolgálja,
S oly titokzatos, mint egy ősi amulett.
Vonz, magához édesget atmoszférája,
Mint bogarat, kit a lámpafény rabul ejt.
Lángja átível minden apán és fiún,
Körüllengi sok feledett misztérium,
Kell, hogy a kéjenc a bocsánatát rebegje;
Gyönyörének forrásából folyton innék,
Óh, szép, pogány bálvány; keresztény ereklye,
Isten létére Ő a bizonyíték!
Legutóbbi módosítás: 2012.12.08. @ 15:33 :: Kapus Attila