Ím a tanulság

Koosán Ildikó

E korszak a rendet irtandó gyomként rég lekaszálta,

visszafelé sem vezet már ösvény, nemhogy előre,

lenn az agorán démonok ülnek, terjed az átok,

bolydul a plebsz lásd, gyorsul a némák kéz-jelbeszéde.

Fórumon kívül, és bévül bár zajlik a megszokott élet,

kardcsörtetéssel harci kiáltás zúdul a hajnali csöndre.

Józan ki tűri? Gyáva, vagy lusta? szólj! Lehet, hogy dőre?.

Gyakrabban kéne gyújtani fényt az éji sötétre!

Jó eleink, lásd, tették a dolgot, erkölccsel, ésszel;

termett gyümölcse ifjúnak, vénnek a kor örömére,

költők, és jósok jövendölését jó szívvel tűrte a cézár.

Ámde mily sors ez! Róma virágát elrágta végül

bévül a féreg…Ím, a tanulság: van, aki nem vár

több jogot, példabeszédet, szédületet a kába meséktől

s szól: itt a határ, tudja meg elvem, ha kell, a világ:

„Aesculapius hírnevét ápolom nappali fényben,

éjszaka Éroszom oltárán izzon az isteni láng!.”

Legutóbbi módosítás: 2012.12.06. @ 08:32 :: Koosán Ildikó