Szegény kisgyermekek
Védeni kell, hisz apró lények;
Vigyáz rájuk az örök Isten.
Születés előtt ők a fények,
Csillognak fenn a kéklő égen.
Isten bőkezű, elosztogatja;
Jönnek; nekünk ajándék, áldás;
Bölcsesség van a mosolyukba’
És csókjuk merő megbocsátás.
Tiszták, virágzó liliomok,
De tudd, rájuk joggal vigyáznak,
Ha éheznek, a menny zokog,
És velük reszket, ha fáznak.
Az ártatlan nyomorúsága
Vádolja azt, ki ellene vétett,
Az embert, ha könyörtelen jó dolgába’.
Ó! dördül az ég, a meg nem értett.
Mikor Isten nélkülözőt lát,
Henyélőknek a hűs lomb alatt
Friss emlékezet- szárnyakat ad,
Idézze levetett rongyaikat!
Koosán Ildikó fordítása
Szombathely, 2012 december 16
v
Les enfants pauvres
Prenez garde à ce petit être ; Il est bien grand, il contient Dieu. Les enfants sont, avant de naître, Des lumières dans le ciel bleu. Dieu nous les offre en sa largesse ; Ils viennent ; Dieu nous en fait don ; Dans leur rire il met sa sagesse Et dans leur baiser son pardon. Leur douce clarté nous effleure. Hélas, le bonheur est leur droit. S’ils ont faim, le paradis pleure. Et le ciel tremble, s’ils ont froid. La misère de l’innocence Accuse l’homme vicieux. L’homme tient l’ange en sa puissance. Oh ! quel tonnerre au fond des cieux, Quand Dieu, cherchant ces êtres frêles Que dans l’ombre où nous sommeillons Il nous envoie avec des ailes, Les retrouve avec des haillons !
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Koosán Ildikó
