M. Laurens : A Liba

 

El?szó:

 Ez mind csupán ostoba gágogás! Mi már csak tudjuk ! 

***

 Sokan hiszik rólam, hogy ostoba vagyok,

hiszen sokszor és sok mindent rájuk hagyok.

Hiába gágognék okosakat nékik,

a libákat úgyis, mindig csak lenézik.


– Állj csak be szépen te is a libasorba,

ne gágogj a lúdtalpadon ácsorogva.

Majd mi lenyomjuk a torkodon a dumát,

attól kiihatod májadra a Dunát.


Ha jól viselkedsz majd, neked észt is osztunk.

Okulásul a tolladtól most megfosztunk.

– Csoda-e, ha méregt?l dagad a májam,

és lúdtalpaim nem bírják már a hájam.


Habár nincs is a sorsommal oly sok bajom,

hisz a sok okosnak hitt kétlábú majom

lenn a sáros libafossal kevert porban,

?k is helyben topognak a “liba” sorsban.

 

 

( 2012. október 16. ) 

Legutóbbi módosítás: 2012.12.17. @ 09:55 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 227 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )