Oly rég voltam szerelemben. Gyerekek nélkül, felszabadultan. Istenem! Er?ltetés és gátlások nélkül, a természetesség ruhámban! Ma vagyok, aki egy kád vízben, mécsessel, orosz füstöl?vel, turbán, pongyolában, apró lábaimon szaruréteg, repül? mezítlábbal a föld felett, elismerem ezekhez is kellene, valaki aki fülig elégedett velem, amint összesöpört érzelmeket szóban kivitelezek.
Ehelyett, nem ez van. Talpam jéghideg, segítenék a kolduson, forró teával tenyerét melengetném.
Elég is, többet az ember mit is tehet? Segítségb?l születhet a legtisztább ember-szeretet.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Marthi Anna
