Megjöttem. A hétköznapokból. Pihenésből nyertem a kedvet.
Nyávogó, hisztis gyerekeket hallok, megnevelnek-ellenkeznek.
Mire leülnék, hogy verset írjak, irigyek, ölik egymást, csak
ezt sikerült megtanítani? Mikor jön el, hogy szépen játszanak,
mert a felnőtt is nyugodt, szabad, és csak szeretni-kéken ad.
Nincs válás, féltékenység, “a fejemre nő” ellen-üvöltő-rettenet!
Nincs a pénztelenséget rosszul megélő gyávaság, hanem mint
almára szúrt mézeskalács, elegendő lesz az összetartozás hite,
hosszúra nyújtott te is kipróbálhatod kedveskedéssé váló tanulás.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.16. @ 09:11 :: Marthi Anna
