Mikor hajdan eljuthattam a Távol-Keletre, még nem gondoltam, hogy egyszer közöm lesz a japán költészethez. Igaz, csak Kínában járhattam, s az akkori nagykövet egy kaligrafikus ˝rögtönzés˝ után fel is ajánlotta: tanuljam meg az írást és a nyelvet. Persze ennek súlyát akkori bölcsességem mai tudatában fel sem fogtam. Csak rajzoltam, egyszerűen szerettem a betűket.
Pár esztendő elteltével aztán a Sors úgy hozta, előbb színpadi szereplő, majd alkotó társként közelebbi ismeretségbe kerültünk. Így ismerkedtem meg először a haiku formával. Rendkívüli módon összesűrített egyetemes gondolati tartalmakat láttam és fogtam fel, mikor antikvár kötetként meglephettem magam az 1980-ban napvilágot látott ˝Japán haiku versnaptár˝-ral.
Harmadik lökést egy művészeti portálon olvasott haiku-füzér jelentette. Nagyon tetszett, de valami mégis hiányzott belőle. Nem állt össze. Aztán egy hónap múltán Czeglédi Zoltán Kaptár Galériabeli kiállításának megnyitója utáni napokban az ˝A fények útján˝ című tolllrajza és Réti Kamilla bevezetője — ami e rajz születését volt hivatott mesébe szőni — oly hatással ért, és oly hirtelen villant át rajtam a formai megoldás, hogy magam is meglepődtem. Felvázoltam gyorsan a ritmust, aztán egy-két nekifutás után rögzítettem a rímképletet is.
Így született meg egy új versforma, melynek az archaikum nevet adtam — talán az Advent is segített…
Egy 5-7-5 szótagos egység — immáron versszak — ezennel a következ? képlet szerint sorjázik:
tá- ti- ti / tá- tá tá- ti- ti / tá- ti- ti- tá
tá- ti- ti / tá- tá
Az írás során figyeltem fel arra is, hogy a sorvégi összecsengések mennyire fontosak a szakaszok összef?zésében… Csakúgy, mint a szonett forma esetén. Az első sor végi belső rímet a túlzott szabdaltság elkerülése miatt elvetettem.Így alakult ki az:
x – a – b , x – a – b / x – c – d , x – c – d / x – e – f , x – e – f rímképlet.
Természetesen, ha valaki formakedvelő poétaként más ritmust, vagy ritmika nélkül szeretne ebben az alakzatban írni, ám legyen. De szerintem így kerek az egész. A szonett 14 sorával szemben itt most még megengedhető lenne a 12-es és a 18-as variáció. Aztán az Idő majd megoldja többit. Verses mondandót inkább a hosszabb változat igényel, míg a rövidülés tömörítéshez vezethet…
Végül álljon itt — ismereteim szerinti első példaként A fények útját megidéző mű.
A fények útján
Ősz haja tincsben
árvul a homlok előtt.
Egy szava sincs már.
Múltba ha révül,
szállnak a hajdan` idők.
Csillog a szempár.
Hajnali fűzfa
álma fölé lebegőn
lelke kiröppen.
Napra kibomló
szárnyaival a mezőn
repdes a csöndben.
Gyöngyszem a léte,
foszlik a fátyol, a köd.
Oszlik a felleg.
Látni a Sorsot,
s tudni — az Élt ide köt.
Áldja, ki gyermek.
2012. december 11.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Pásztor Attila - Atyla
