Száznyolc gyöngy van… Olvasómon…
Elég háromszor sorolnom
napjában… Így éldegélek…
… Zsák-falun, hol harminc lélek
– jómagam is beleértve…
Sóhajtozunk… fel, az Égre.
Száznyolcszor száll szent fohászom
hegyek fölé, hol a vászon
kékfestőjét a Hold őrzi,
s csillagát a szem sem győzi…
Így vagyok… míg eget nézek –
kendős ablakban: csend, élet…
Száznyolc esztendeje éppen
faraghatta karosszékem…
Erdélyben… Tán egy ükapám…
Ülök – mint neje hajdanán –
gyermekkorom felidézve…
Várok… Kórházi ebédre.
Kihalt utcán tehén, borjú
lépeget, cölöpön varjú
tollászkodik – rigó űzi
birtokáról, ha nem tűri…
… Most töltöttem a száz évet –
többet Istentől se kérek…
“Várj még nyolcat! – mondják jósok…
Ki annyit él, az már Boldog!”
Időm kiszabott… Letenném,
ha előbb is megtehetném…
Könnyem száraz, s mint gyöngy – pereg.
Homokba… e füzér helyett.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.25. @ 18:58 :: Pásztor Attila - Atyla
