szörny? szerelemben keményre égett
közös kezek rakták álló árnyékát,
s összeáll család, a ház, szeretet-képlet.
Befogadnak becses titkos lelket,
ágyak nyögik az éjjelek kéjes álmát,
kel? nappal ébredve ünnepelnek,
anyát teremt és gyors gyermekáldást.
Cserépre jég hull, szél üti a falakat,
biztonságban, ha gy?rött is a mosoly,
élet morzsáin koplalt kedves akarat,
s életük nem falak közé zárva fogoly.
Aztán jön a t?z, s gerendákba harap,
kétség krátere égnek mutat gondot,
a víz segít, s lélek-fal állva marad,
kemény kezekkel erd? oldja a sorsot.
Aztán jön a hórihorgas hideg tél,
rohan réseken, fogyaszt fényeket,
fagy a jószág, elt?nik minden gyökér,
csak a t?z menti a fagyos estéket.
Aztán jön a víz, nem válogat lelket,
falak adják meg magukat robajjal,
mossa mély tóba az ékes élelmet,
nem segít t?z, se fagy, csak egy új hajnal.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Radnó György