azon a szédült ?szön, amikor…
a várkertben lagzi volt. mi meg?
mint két lázadó kamasz,
ha már megmásztuk eddig a hegyet…
belógtunk. a tömlöc melletti falnál,
az évszázados gesztenyefa alatt,
a k?padon súgta el?ször tekinteted.
azután a fotós gépének kattanása
bontott bogot a pillanatról, miben
még hallottam, amint pillád
újra ki akarta mondatni enyémmel:
pisze. de írisztükrömre épp szemhéjam
vak némasága hullt… holt
levéltengert fodrozott a szél.
fogadtunk. pedig nem vagy az
a fogadkozós fajta: minket kapott lencsevégre?
a tájat?… vagy az ifjú párt?
vesztettem. az érzést.
ma hószín pihék ülnek kih?lt
lábnyomunkban. békefehéren.
jóban. mi azóta: egyedül.
egymásban.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.07. @ 09:32 :: Szakál Magdolna