*
Szívem ablakának,
Üres a párkánya,
Maréknyi föld reszket,
Könnyektől átázva.
Szívem ablakából,
Rózsámat ellopták,
Tövisek maradtak,
Lelkem összeszúrják.
Szívem ablakába’,
Jégvirágot tettem,
Megdermedt illatok,
Fájó hideg van benn.
Szívem ablakán át,
Kutatva kinézek,
Talán már olvadnak,
Bennfagyott emlékek.
Hiszem, hogy tavasz jő,
Ablakom kitárom,
Napfénynek melege,
Elhozza virágom.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.16. @ 09:33 :: Thököly Vajk