*
az álmok ma ébren fájnak,
ha álmodunk – utazunk
egy olyan világban, ahol
csak ketten vagyunk,
az a mi világunk,
amikor álmodunk –
az álmok ma ébren fájnak,
álmunkban kis házunkban
megbújunk – más világ az,
egy fruska és egy kamasz
örül egymásnak,
amikor álmodunk –
az álmok ma ébren fájnak,
hunyd be hát szemed,
add kezembe kezed,
és sétáljunk az alkonyban,
az „első” pillanatunkban,
mit tovább álmodunk –
az álmok ma ébren fájnak,
valóságra várnak,
rád és rám – az időre,
mikor eljön a pillanat,
és a holnapunkat
együtt – ébren álmodjuk.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.18. @ 19:39 :: Tiszai P Imre