Megmondtam… Ne álljon arrább…
Valaki… föntről egy baltát
sodort le – vagy ács-szekercét.
… Halottunk még el se vitték.
Mit tegyek… Az egy fiam volt…
Bánhatom, hogy annyit unszolt:
“Apa, rajzolni szeretnék!”
S erőltettem a szekercét!
… Nem földön járt, s nem az Égben…
Mit szólna a feleségem,
hogyha élne… De Ő sincs már.
Kész a Sorsom… Kész a leltár…
Konok fejem – vas-akarat!
Három gyermek – egy se maradt
mellettem – kettőt szél vitt el…
A Jóisten csak nem viccel!
… Lányom sztár volt – film-iparban,
drogosan hált s kialvatlan’…
Kitagadtam, elköltözött.
Néha látom álmok között.
… Másik fiam hegymászó lett,
esve kelt… Apján is túltett
akaratban – vagyis rajtam.
Igen, sokszor én biztattam.
Tavasz jött, fényár s egy omlás!
Keresztje kő – hetven tonnás.
Mit tegyek?… Minek is éltem,
hogy a bajt s vészt megkísértsem?
Mire teremtett: az Ember?
S hogy’ békül ki… az Istennel?
Legutóbbi módosítás: 2013.01.10. @ 13:00 :: Pásztor Attila - Atyla
